Ezt a kritikát már 2 hete fél éve kb egy éve meg kellett volna írnom, de akkor sajnos még nem láttam a Hobbitot hatszortízahuszoneggyedikenszer , így most láttam az idejét annak, hogy megtegyem mielőtt letö..akarom mondani visszaviszem a „tékába”. *edit:Azóta megvan 2 különböző Blue-Ray változatban.Igen, egyik se a bővített változat!*
Kezdjük ott, ahol az egész kezdődött..vagyis emlékezzünk vissza a 10 évvel ezelőtti eseményekre! #flashback#
Az új évtized igencsak fantasy-s hangulatban kezdődött: Először Harry Potter nyitott a mozikban és sarkallt olyan tömegeket kortól/nemtől függetlenül olvasásra, mint korábban nagyon kevés dolog. Ezt követte egy hónappal később a Gyűrű Szövetsége, ami a mozipénztáraknál nagyobb sikert ért el, mint a könyvesboltokban, köszönhetően annak, hogy nem egy könnyen olvasható mű( Igen, első nekifutásra az én bicskám is beletört a megyei időszámításba!Anyámnak direkt volt egy ilyen „olvasatlan” példánya, amit mindenkinek kölcsönadott, hogy lássa valóban elolvasták-e.). De azért így is sikerült elsöprő népszerűséget szereznie,minek következtében Mi, rajongók,még további 2 alkalommal ellátogathattunk Középföldére és izgulhattunk Frodóért és a Gyűrű Szövetségéért.
Aztán 2003-ban könnyes búcsút vettünk egymástól és beköszöntött az ezüstkor: bár Rowling még 4 könyvet megírt és a mozivásznon tovább figyelhettük, hogy Harry évről évre cseperedik , valahogy a Gyűrűk Ura által kikövezett út mégse jött be az útódoknak.
Sorozatosan jöttek a balul elsült adaptációk(véleményem szerint volt, ahol már a regény is sántított)mint az Eragon, Az arany íránytű és ha még átmenetileg volt ,ami egészen jó sikerült( Narnia, Csillagpor) az se tudta sokáig megtartani a pozícióját/hamar feledésbe merült.
Miután a az utolsó Star Wars prequel is lement(köszönjük, azt hiszem nem fogunk rá emlékezni!) egyértelművé vált, hogy a mozi marad a fantasy-nél, mert még így is jobban befogadja a nézők gyomra, akármi is legyen a téma(1 példa: fantasy+kalózok+Johnny Depp=instant siker). Aztán Hollywood tanult a korábbi hibáiból és rájött, hogy csupán annyit kell rajta változtatni, hogy modernizáltabb formába kell önteni, hogy az is bele tudja képzelni magát, akinek nem az a vágya, hogy 4-5 eltérő faj szülötteivel kardot kössön az oldalára és középkori ruhában induljon egy kalandra. Na valahol ez hozta el a sötét kort és annak legszörnyűbb teremtményeit: a vámpírokat.
Oké, tagadhatatlan, hogy voltak itt is szórakoztató darabok( csak a True Blood-ot és a Fright Night-ot tudom hirtelen felsorolni) de ami igaz az igaz: A Twillight-szériához hasonló katasztrófa felbecsülhetetlen károkat okozott a fantasy-történelmében, egyszerűen olyan volt, mint valami agyrém. Komolyan sose hittem volna, hogy valamit -ami ennyire nem üti meg a mércét, mind irodalmi mind szórakoztatás téren- tömegek fognak olvasni! És még most se értem, hogyan történt meg…
Mindenestre a fantasy kompetenciáján jókora csorba esett és ha vissza akarta szerezni korábbi fényét, bizony elő kellett venni egy olyan művet, ami egy komolyabb, komorabb köntösben visszatereli a nézőt a műfaj eredeti formájához.
Ladies and Gentlemen..ez lett a Tűz és a jég dala(ismertebb nevén a Trónok harca)! Ezt a 2. évtizedben a HBO hozta tető alá, méghozzá nem kevés pénzből és energiából, ami meg is hozta az eredményét. Bár a Gyűrűk Urához képest ez egy merőben sötétebb hangvételű, kényszer-realisztikusabb, erőszakosabb sorozat, amiben a szex már a pornográfia határait súrolja( HBO..nem kábel, pornó!) mégis elérte a célját: hirtelen mindenkiben nosztalgiát ébresztett (Sean Bean nem véletlenül került bele) s bár a kínosan csillogó vámpírrománc rémképe még sokáig árnyékként fog lebegni felette, új fejezetet nyitott a fantasy világában.
Amibe most tökéletesen illeszkedne a Hobbit.DE!
Na most le kell szögeznem, mielőtt rátérnék a filmre, hogy már az elején (amikor szóba került, hogy PJ megfilmesíti) nem voltam hívő! Mentségemre legyen, 16 éves voltam, hormonoktól túlfűtött és a függelékeket is vérben forgó szemmel lapoztam át „HOL VAN LEGOLAS??”-kiálltásokkal. Amikor az első trailer a mozikba került nyáron libabőrös lett a karom, amikor meghallottam a „Misty Mountain’s cold”-ot de a premier olyan messze volt még és annyira nem tudtam elképzelni, hogy egy egyszerű kincskeresős-törpös történet (szándékosan nem olvastam el előtte a könyvet, hogy legalább kis meglepetéssel tudjon szolgálni)fel tudna érni a „szent trilógiához”, így hamar elszállt a lelkesedésem.
Még az is hozzátett, hogy az elmúlt évek alatt kialakult bennem egyfajta kritikai érzék(na persze csak laikus) és már egyáltalán nem tudtam úgy nézni filmet, hogy ne merüljenek fel bennem kérdések(ez logikus?mit akar ezzel mondani a rendező?vajon jó színészt választottak?..stb..). Bár idén mindenkivel elnéző voltam( az Avangers a plothole-ok ellenére nagyon szórakoztató volt, a Prometheus pedig a szimbólikájával nyűgözött le…meg ugye ott volt a zseniális Fassbender!). De a Hobbittól nagyon tartottam. Amikor kiderült, hogy ez a pici könyv is trilógia lesz nekem is beugrott, hogy PJ-t talán elvakította a pénzhajhászás( hogy jobban fogalmazzak: kitört rajta a sárkánykór!). Így hát próbáltam nem foglalkozni vele, ami a premier hetéig sikerült is de ekkor beütött amitől tartottam - premier előtti vetítéseken részt vett kritikák isssszonyúúúúan lehúzták a filmet! És nem tudtam kikerülni se őket, mert mintha az arcomba tolták volna – hol a rádióban, hol a tévében… és mindenki egyetértett abban, hogy egy unalmas, csúnya, lassú és infantilis humorú film.
http://index.hu/kultur/cinematrix/2012/12/12/a_hobbitot_tarr_bela_rendezte/
Ennek köszönhetően úgy ültem be a moziba, mintha csak egy újabb Lucas-filmre váltottam volna jegyet,rettegve, hogy vajon ki lesz „az új” Jar Jar Binks…
Had idézzek most a filmből:
„I’ve never been so wrong in all my life!”
Bár a film közel 3 órás egy percig se unatkoztam rajta és sokadszorra se tudtam volna mit kivágni vagy megkúrtítani, hogy rövidebb legyen(Merd azt mondani, hogy a találós kérdéseket!Merd azt mondani!!) arról nem is beszélve, hogy évek óta nem voltam olyan filmen, ami 100%-ban elvarázsolt volna!
Azt az érzést ugyanis soha semmi nem tudta visszaadni eddig, amit a Gyűrűk Ura nézése közben éreztem, valahogy az eddigi évek moziélményei eltörpültek(lol) e mellett!
A történetmesélés remek volt, a kiegészítések a függelékekből szintén jól lettek beleírva, a színészek fenomenálisak voltak, mint mindig(talán most jobban sikerült a casting is) a zenét még két hétig dúdoltam és Új Zéland gyönyörű tájai ismét lenyűgöztek.
A CGI felől se lehetett panasz, sose hittem volna például, hogy Gollam lehet még élethűbb (arra meg végképp nem, hogy ennyire fog hiányozni a kis vakarék). A történet ismét azt a csodálatos mondanivalót hírdeti, amit a Gyűrűk Ura is: lehetünk akármilyen „jelentéktelenek és kicsik”, ha ott van bennünk a bátorság és az elszántság bármire képesek vagyunk(illetve Bilbó képvisel még egy „Többet ésszel, mint erővel”-extrát, így kicsit még alkalmasabb is a kalandozásra, mint jóval kiszolgáltatottabb helyzetben lévő unokaöccse)!Ez pedig azt gondolom nem csak nagyszerű mondanivaló egy gyerek számára, de a felnőtt nézőknek is tanulságos!
Mindezek mellett pedig a készítőknek sikerült úgy vászonra vinni a történetet, hogy az megőrizte egy gyerekkönyv báját, de mégis illett a Gyűrűk Ura epikus történetéhez is(bár Jacksonék azt ígérték, hogy fokozatosan megy majd át komolyba, mert hogy *spoiler* de a Hobbitnak nincs épp vidám vége).
De akkor miért nem illik a mai, 21.századi filmes világba akkor?
A válasz egyszerű…ez a történet nem elég szexi!
*So not sexy*
Hol nem szexi?Hát mindenütt nem szexi. Kezdjük ott, hogy a hobbit egy kicsiny termetű, kissé pocakosodó, nagyon átlagos kinézetű teremtmény, akinek ráadásul még a lábfeje is szőrös! Bár Martin Freeman az én szememben imádnivaló a turcsi orrával, ezt a véleményt belátom,valószínűleg kevesen osztják rajtam kívül.
Szürke Gandalf, már a korából adódóan sem egy szexi jelenség(but sassy, indeed).
A törpök említésérére valószínűleg minden nő rémülten elfutna, vagy röhögőgörcsöt kapna, ha azzal a szóval akarnám összefüggésbe hozni őket, hogy „szexi”.
Pedig itt értek azért meglepetések!
Már korábban kiszúrtam magamnak az első promó képeken Aiden Turner csinos és módfelett ismerős arcát(aztán rájöttem, hogy ő Mitchell a Being Human-ből).Meg is jegyeztem, hogy Kilinek hívják és magamban csak „szexi törpnek” kezdetem aposztrofálni.
Akitől viszont az agyamat is eldobtam, az Tölgypajzsos Thorin volt! Richard Armitage amellett, hogy kellő tisztelettel fordult a karakter felé elképesztően fenséges személyiséget varázsolt neki anélkül, hogy megfosztotta volna törp-mivoltától! Ahogy Mr Fox szokta mondani: Aragorn hozzá képest egy csöves volt!
Azonban ez egy egyszeri néző érdeklődését ez még nem kelti fel, sajnos azt kell mondanom, hogy a túlszexualiztált világunkban a Hobbit- Váratlan utazás-nak esélye se volt felhívni magára a figyelmet! Hiába, megvan a Game of Thrones és az összes Warcraft-játék átka is….ebben a történetben fele annyi erőszak sincs, a szex meg…nos az hála Istennek szintén nincs! Tehát a módfelett frusztrált fiatalok/felnőttek figyelmét se lehetett felhívni rá, így a célküzönség egy jókora szelete ismét kieset…
De akkor sikerült mégis teljesítenie a Hobbitnak? Én azt mondom igen!A Hobbit jókora sikerrel állította vissza a fantasy régi fényét, amit a Gyűrűk Ura hagyott ránk, s bár sose lesz olyan népszerű, mint epikus elődje de ez lesz az első olyan fantasy, amit a gyerekeimmel megnézetek majd a jövőben( ha nem lesznek gyerekeim, akkor a barátim gyerekeivel…lol Izabella 3 éves lesz ,amikor kijön a DVD-packban a 3 film!)
Addig is húzom a falon a strigulákat a következő filmig!
#MYBODYISREADY#
